1 A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé. 2 Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! 3 Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és a lantot! 4 Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! 5 Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. 6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: 7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. 8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) 9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! 10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! 11 Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki fölhoztalak téged Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! 12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. 13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. 14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! 15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. 16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. 17 A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.

81. Zsoltár