Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.
A fenti linkek a Magyarországi Református Egyház honlapján található dokumentumokra mutatnak. Ezek mellett letölthető honlapunkról egy MS Word (.docx) ill. PDF verzió is, amelyek az igeversek szövegét is tartalmazzák, nem csak a hivatkozásokat. E verzió a régi Kátéfordítást tartalmazza, az igeversek pedig a Károli fordítású Bibliából valók. Forrása az Erdélyi Református Egyház honlapja.
A Heidelbergi Káté a református egyház alapvető hittételeit tartalmazza. Szerzői Zacharias Ursinus és Caspar Olevianus, református hittudósok, akiket III. Frigyes pfalzi választófejedelem azzal bízott meg, hogy a Biblia alapján írjanak olyan népkönyvet, amelyből minden református hívő tisztán és igazán megismerheti a keresztyén vallást. A káté rövid idővel 1563-as kiadása után magyar nyelvterületen is ismerté vált. A szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646-ban kánonilag kimondta, hogy a Heidelbergi Káté „mindenütt megtartassék és taníttassék”. Magyar nyelven először 1577-ben jelent meg Pápán, Huszár Dávid nyomdájában.
A II. Helvét Hitvallás – a Heidelbergi Kátéval együtt – a Magyar Református Egyház minden gyülekezetében elfogadott hitvallási irat, amely a Szentírás alapján álló református keresztyén hitünknek szabatos, pontos kifejezése. A Hitvallást Bullinger Henrik írta 1562-ben, és mint a svájci protestáns városok és kantonok közös hitvallását tette közzé 1566-ban. A magyar református lelkipásztorok az 1567. évi debreceni zsinaton sajátjukként elfogadták. Magyar nyelvű fordítása (Szenczi Csene Péter) 1616-ban jelent meg. Ezt harmadfél évszázadon át folyamatosan újra meg újra kiadták.