2024. március 9-én, szombaton, gyülekezetünk 45 fős csapata Békefi György főgondnokunk vezetésével elzarándokolt a Bodrog-parti Athénba, vagy mások szerint a Bodrog-parti Cambridge-be, Sárospatakra.
Mindkét nevet találóan adták ennek a városnak, mely Magyarország északi, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéjében, a Bodrog völgyében fekszik.
Az egész régióra kivételesen jellemző a reformátusság erős jelenléte, elterjedtsége, s ez nem csoda, hiszen már a XVI. században, 1531-ben megalapították itt a Református Kollégiumot, mely sok viszontagság után is megmaradt az oktatás egyik legerősebb bástyájának hazánkban.
Ezt a kollégiumot látogattuk meg először, legrégebbről fennmaradt szárnya, az 1772-ben épült Berna-sor őrzi az egyházművészeti és iskolatörténeti múzeumot sok érdekes, egyedi alkotással. Nagykönyvtára, mely építészetileg is csodálatra méltó, 440.000 kötetes gyűjteményében olyan felbecsülhetetlen értékeket tudhat, mint I. Rákóczi György erdélyi fejedelem bejegyzéseit megőrző Biblia, feleségének, Lorántffy Zsuzsannának Bibliája, vagy Balassi Bálint verseinek műfordítását tartalmazó kicsiny könyv, mely a világon unikum.
2024. február 1-én új fejezet kezdődött ennek a Református Kollégiumnak az életében, a teológiai akadémia egyetemi rangot kapott, immár Sárospataki Református Hittudományi Egyetem néven működik tovább.
Látogatásunk következő célpontja a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, Sárospatak legjelentősebb műemléke a Rákóczi-vár volt, melyet beleng a Rákóczi fejedelmek történelmi légköre.
Az 1250 után épült eredeti várat Perényi Péter főispán építette tovább 1534-42 között, majd Lorántffy Zsuzsanna hozományaként került a Rákócziak birtokába. A vár történelmi magja a Vörös-torony hatalmas, ötszintes késő reneszánsz épülete, 5 szögű olaszbástyás védőfalával, kilátással a Bodrogra. Négyszögletű belső udvarát a reneszánsz Perényi-szárny és a Lorántffy-loggia uralja, a magyar építészet legszebb darabjai.
Az észak-keleti sarokbástya szegletén rejtőző kerek szobácska a Sub-Rosa erkély, festett boltozatának zárókövét díszítő stilizált rózsáról kapta nevét, megannyi történelmi vonatkozással. Járj utána! „Sárospatakot hagyom az egész nemes Magyarországnak” rendelkezett Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony 1659-ben.
Istené a dicsőség érte!
Sári Zsuzsa
Gyülekezeti kirándulás „újoncok” szemével
A tavaly nyári, emlékezetes váci gyülekezeti kirándulás után férjemmel, Gyulával szívesen éltünk az újabb lehetőséggel. Nemcsak Sárospatak alaposabb megismerése vonzott, hanem az is, hogy egy egész napot együtt tölthetünk gyülekezeti tagokkal, akik között még újnak számítunk. Elmondhatjuk, hogy mindkét szempontból sokat kaptunk, amiért hálásak vagyunk. Bőven volt lehetőség ismerkedni, beszélgetni, a buszozás, ill. a pihenők, a séták során – vagy egyszerűen csak része lenni annak a felszabadult együttlétnek, ami az egész kirándulást jellemezte. A résztvevők többsége – hozzánk hasonlóan – az idősebb korosztályból került ki, de akadtak fiatalok, sőt két kisiskolás is, akik mindvégig jól állták a sarat a több mint 13 órás program során.
Napunk folyamán jó volt visszagondolni arra az igeversre, amivel lelkészünk az indulás előtt elbocsátott: „Nem hagylak titeket árván” (János 14,18). Megtapasztaltuk ezt a teljesen zökkenőmentes utazás során, az oldott légkörű közösségben, a jól felkészült idegenvezetők szolgálatában, a tartalmas, mégsem kimerítő programokban.
A történelmi-reformációtörténelmi fókuszú látnivalók hálára indítottak. Csak a Pataki Kollégium múltját tekintve, hitvalló elődök micsoda sora járt előttünk, és állt helyt, akár gályarabként is, ha a Krisztushoz ragaszkodásnak ez volt az ára! De Isten tervében ugyanúgy megvolt a pótolhatatlan szerepe azoknak a tanároknak, akik olykor kérlelhetetlen szigorral, de mégiscsak nagy tettekre képes ifjúságot neveltek ki, nem utolsó sorban pedig azoknak az uralkodóknak, akik számára a Biblia nélkülözhetetlen napi táplálék volt. Elkényelmesedett korunkban figyelmeztetés és bátorítás az ő példájuk.
A hazafelé vezető úton még egy kellemes ráadásban is részünk volt: miközben szemünket a busz biztonsági világítása mellett pihentettük, vezetőnk egyfajta esti mese gyanánt összefoglalta a Rákócziak négy nemzedékének vonulatát, ismertette életük fontosabb mozzanatait, bemutatta feleségüket, ismertette családi kapcsolataikat, politikai tevékenységüket. Többnyire kusza ismereteinkben így végre valaki rendet vágott – bár lehet, hogy erre csak nekem volt szükségem.
Mikoliczné Virág