No result...

Ajánló

Legfrissebb album

Dátum:
Igehely:
II. Korinthus 11:16-31; II. Korinthus 4:16-18
Igehirdető:
Találatok:
456
Igehirdetés megjegyzések:

Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész

  16. Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
  17. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
  18. Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
  19. Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.
  20. Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
  21. Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
  22. Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
  23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
  24. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
  25. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
  26. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
  27. Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
  28. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
  29. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
  30. Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
  31. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.


Korinthusbeliekhez írt II. levél 4. rész

  16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
  17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
  18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.