4,1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -
4,2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -,
4,3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
4,4 Samárián kellett pedig átmennie,
4,5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
4,6 Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.
4,7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!"
4,8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
4,9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
4,10 Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."
4,11 Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet?
4,12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?"
4,13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
4,14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."

(János 4,1-14)