1 Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az ÚR, felemelte arcomat az ÚR. Tudok már mit felelni ellenségeimnek, mert szabadításodnak örvendezhetek.
2 Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.
3 Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és ő teszi mérlegre a tetteket.
4 A hősök íja összetörik, de akik a földre rogytak, az erő övét kötik magukra.
5 A jóllakottak elszegődnek a betevő falatért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt.
6 Az ÚR megöl és megelevenít, letaszít a sírba, és újra felhoz onnét.
7 Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.
8 Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, az előkelők közé ülteti, és örökségül főhelyet ad neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget.
9 Híveinek lépteit ő vigyázza, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.
10 Összetörnek, akik az ÚRral perbe szállnak, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az ÚR az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.

(1Sámuel 2, 1-10)