Köszönjük szépen a meghívást! Családommal első alkalommal vettünk részt a gyülekezeti csendeshéten Bagolyirtáson. Már hetekkel az indulás előtt érzékeltük Áy Márta szervező munkáját, de a helyszínen tapasztaltuk igazán a fáradhatatlan gondoskodását, mindenre kiterjedő figyelmét.
A szállás teljes mértékben megfelelt öt tagot számláló családom számára. Több napon keresztül minden nap esett az eső hosszabb-rövidebb ideig és hideg is volt. A magunkkal hozott ruhák többségével nem ilyen körülményekre számítottunk. Hoztunk hosszúujjú melegebb darabokat is, de nem eleget. Az esős, sáros idő miatt a cipők tisztaságára külön figyelmet kellett fordítani. Köszönjük a folyamatos fáradságos söprögetést, takarítást!
Az étkezések eléggé feszített tempóban történtek. Az étkező méreténél fogva kettő turnusban tudott mindenki sorra kerülni. Márti figyelt itt is arra, hogy a székek ne maradjanak üresek. Az ételek finomak voltak, de a mennyiségük három kamasz gyermekem számára nem volt elegendő. Ki kellett pótoljuk, számunkra ez nem volt teher és az igazat megvallva számítottunk is rá.
A hét tematikája az "Árulkodó szavak…" volt. A napi igék az 1Mózes 13, 14, 15, 16 fejezetei voltak. A napi igéket minden reggel kiscsoportos foglalkozáson dolgoztuk fel. 12 fős csoportunkban új és ismerős arcokkal találkoztam. Jó hangulatban teltek az alkalmak. Jó volt a saját gondolatainkat megosztani egymással. Kedves emlékként őrzöm meg.
Délelőtt új énekeket tanultunk, majd lelkipásztorunk előadását hallgathattuk meg. Az előadások témái ezek voltak:
- Az Isten beszéde
- Az ördög beszéde
- A hitetlenek beszéde
- Isten népének beszéde
Az előadásokat a vasárnapi igehirdetéseknél megszokott magas színvonalon hallgathattuk. Nagy áldás nekünk, hogy lelkipásztorunk ilyen közvetlenül és érthetően tárja elénk Isten Igéjét.
Az esti áhítatokon a napi igék magyarázatában is útmutatást kapunk, hogy mi az igazán fontos a keresztény ember számára.
A Bagolyirtáson eltöltött héten a hitem ezekben mélyült és ezért hálás vagyok:
- A Biblia az útmutatónk. Minden kérdésünkre választ találunk benne.
- Minden nap imádkoznunk kell Istenhez.
- Isten gondoskodó, meghallgat, ha hozzá fordulunk problémáinkkal.
- A világi problémáinkat és aggodalmainkat le kell vetkőzzük.
- Isten és köztem közvetlen, személyes kapcsolat van. Nem kell földi közbenjáró, hogy kapcsolatba léphessek vele.
- Istenhez Jézus Krisztuson keresztül vezet az út. Szeretnünk kell őt és mindennapi imádságunkban ápolni kell a kapcsolatunkat vele.
- Ami a szánkon kijön, az a szívünkből ered. Törekednünk kell arra, hogy tisztátalan szavakat ne engedjünk meg magunknak.
Egyik este három tanúságtételt hallgathattunk meg. Nagyon tanulságosak és megrendítőek voltak. Az elmondottak fő mondanivalója számomra itt is az Isten gondoskodó szeretete volt.
A kisebb gyerekek külön foglalkozáson vettek részt. Jónás történetét dolgozták fel, majd péntek délelőtt beszámoltak a tanultakról. Köszönjük Zsófinak, Erikának és Andrásnak az odaadó munkájukat!
Egyik gyülekezeti társunk csodás örömhírt osztott meg a gyülekezettel. Isten áldását kérjük rá és családjára.
A hét üde színfoltja Ildikó csütörtök esti kvíz vetélkedője volt. Nagyon jól éreztük magunkat közben, de rájöttünk, hogy van még mivel bővítenünk ismereteinket! Köszönjük Ildikónak ezt az élményt és a sok-sok munkát, amit belefektetett.
Mi több közösségépítő programnak örültünk volna, de ennek egyik akadálya nyilván az időjárás volt. Szabadidőben igyekeztünk minél többet társasjátékozni, és ha épp nem esett, sétálgattunk a környéken. Két kisebb csapat túrázni is volt.
Köszönjük a szervezők munkáját! Áldást, békességet!
Pfendtner család: István, Viktória, Ádám, Zalán, Tamás
"Csendes hét a Mátra szívében – új hangok az én szívemben"
Az idei nyarat egy rövid, 5 napos elcsendesedéssel indítottam, melyet kedves, szívemhez közeli barátnőm, Márti által már ismertem, de csak a beszámolói alapján. S, bár nem kötött semmilyen személyes élmény a békásmegyeri gyülekezethez, tavaly eldöntöttem, hogy ebben az évben én is szeretnék részese lenni ennek a programnak.
Sipos Aba Álmos lelkipásztor közel 90 fős közösségével elhagytam a nyüzsgő várost, a zajos, hangos gondolatokat, hogy Bagolyirtáson ez a mag még jobban megerősödjön hitében, erejében. Idegenként csöppentem ebbe a csapatba, mégis nyitottan, kedvesen fogadott mindenki.
Az első napon, mint egy kis csibe, szorosan Márti mellett voltam, hiszen nem tudtam még csak a programokról sem. Abszolút újként, tisztelettel telve fordultam a gyülekezet tagjai felé és ők ezt maximálisan viszonozták. Személyes Biblia-ismeretem kimerült az általános, szinte mindenki által tudott történetekkel, korábban nem mélyedtem el régebben az ókori világ történelmében, kultúrájában. Próbáltam figyelni, megérteni, mit is jelent Jézus követőjének lenni, és nyitott szívvel fordulni, megérteni a szellemi dolgokat, az Igét. Egészen más látásmódot kaptam, hogyan is érdemes tanulmányozni az Ószövetséget.
Utolsó napunk végén, amikor egy 12 kilométeres túráról jöttünk haza, összegeztem, hogy talán ilyen az én itt töltött pár napom is...
A kezdetnél bátran elindultam egy magas kaptatón, keskeny ösvényen, fogalmam sem volt, mire számíthatok, de bíztam benne, hogy csakis jól zárulhat a nap. Hasonlóan az első napon mélyvízbe ugrottam és bíztam benne, hogy elfogadnak/befogadnak a többiek, mindenféle előítélet nélkül. A túrán botot kaptam a mögöttem lévőtől, hogy ne essek el; az igetanulmányozások alatt segített a mellettem ülő, hogy értsem, amit olvasok, ne csak lássam!
Amikor sík terepre értünk, minden letisztult, akárcsak a többi napon; tudtam, hogyan is forduljak Ábrahám történeteihez.
És a túra végén, mikor visszafelé haladtunk már éreztem, mikor mire számítsak, mi következik, csakúgy, mint a napi programokon.
Árulkodó szavak – ez volt a hét témája. Gondolataink hatással vannak szívünkre, ahol születik egy érzés, melyet kimondunk. A héten hozzám csak szívből szóltak. Amikor kérdeztek, a szemembe néztek. Nem csak szóltak, végig is hallgattak – ami nagy ritkaság a mai világban, a felszínes kapcsolatok tengerében.
Olvasnivalóként egy régi, kopott könyvet vittem magammal, de nem nagyon volt időm beleolvasni. Ám a benne lévő, gyűrött könyvjelzőn egy kedves idézet feltette a pontot a hetemre: "A szeretet tevékenység; nem beleesünk, hanem helytállunk benne. Mert szeretni elsősorban annyi, mint adni."
Nem tudom, merre visz az utam, emésztem a sok élményt, történetet, tanítást, ami körülvett. De ha lesz is egy-két "vargabetű" az életemben, Álmos igaz szavai ott lesznek a gondolataimban, bízva benne, hogy a szívem és a cselekedetem is igaz marad.
Hálásan köszönöm,
Judit
vasárnap 09:30