A gyönyörű táj mesébe illő panorámája tárult elénk. Friss levegő, erdőkkel és dombokkal ölelt táj fenséges látványa fogadott bennünket. Most még nagyobb volt a kontraszt, hiszen nem egyszerűen egy sivár lakótelepet hagytunk magunk mögött, hanem egész Budapest szalma sárgává perzselődött füves tereit, lekókadt fáit, melyek a szárazságtól teljesen elaléltak. Megrepedezett föld, aszályos környezet után az elénk táruló látvány és ahogyan sorra érkeztünk, boldog öröm töltött el bennünket. Vágyakozva vártuk, hogy az Úr felüdítse lelkünket is Igéjével és Szentlelkével.
Reggelenként kiscsoportos igetanulmányozáson vehettünk részt imaközösséggel. Fantasztikus volt, ahogy mindenki megnyílt és megosztotta a többiekkel az igei látását, amit megértett az Úr előtti csendességben. Hallottunk élet példákat, tapasztalatokat, régmúlt családi történeteket és tanúságtételeket, melyek által épülhettünk egymás hitéből.
Ezután a kiscsoportok összegyűltek, hogy egy nagy egésszé kovácsolódjunk, egy szívvel egy akarattal. Énekeket tanultunk és lelkipásztorunk, Álmos vezette előadásra figyeltünk. Ennek témája a hívő élet vezérfonala: az Ige szerepe életünkben címet kapta. Napról napra bontakozott ki előttünk az írott, a hirdetett és a testet öltött igének hármas formája, szent hármassága. Rácsodálkozhattunk Isten szentségére, bölcsességére, kegyelmére és többször megszégyenültünk látva bűnös természetünket, tékozlásunkat, haszontalanságunkat. Bizony mi semmit sem érdemeltünk meg ebből a testi, lelki jóból, amivel az Úr Jézus megajándékozott ezen a gyülekezeti csendeshéten.
Az esti áhítatok (mert még azok is voltak!) Ézsaiás 41,10 vigasztaló igéjének magyarázatával teltek: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." Ez sem volt véletlen, mert mennyei Atyánk jól tudja, mire van szükségünk ebben a felfordult, Istentől elrugaszkodott világban, vírusokkal, háborúval sújtott időszakban, melyek egyre nagyobb teret nyernek.
Akik velem együtt voltak részesei annak, hogy itt volt Isten köztünk, Ő állt a középen, hálásan köszönjük, hogy erőnk, hitünk megújult. Akik pedig nem lehettek részesei, azoknak pedig kívánom és hívogatom őket, hogy ha az Úr éltet és készít alkalmat, legyenek, lehessenek részesei annak, amiben minket részesített Krisztus Urunk!
„Volna sok okom hálás lenni,
Oly sok az, amit kértem,
Őrző kegyelem alatt jártam,
Áldott napokat éltem.
Van, mert Ő az Atyám,
Élet, napfény, segítség.
Szívem énekli,
Hogy hála és dicsőség,
Hogy hála és dicsőség.”
SDG!
Turótzyné Wagner Marianna
Kedves Testvérek!
Hálásak vagyunk Istennek, és a szolgálatot végző Testvéreinknek, hogy egy csodás hetet töltöttünk együtt a gyönyörű Nován.
A szállásunk minden elképzelésünket felül múlta. Az erdő, a tó, a zöld pázsit üdítő volt mint a szemünknek, mind a lelkünknek. Sem lelki, sem testi táplálékban nem szenvedtünk hiányt.
Délelőtt kiscsoportokban tanulmányoztuk Isten igéjét, beszélgettünk róla, közösen imádkozhattunk Testvéreinkkel. Ezt követően a délelőtti alkalom vette kezdetét, amely fókuszában az Ige állt. Az esti alkalmakon Isten igéjével biztatott minket Ézsaiás próféta könyvének egy versén keresztül.
A fő üzenet számunkra, amely leginkább megragadott mindkettőnket, az volt, hogy a napi csendességeink során olvasott Igét nem úgy kell olvasnunk, hogy az csak az adott napon érvényes, vagy csak az adott élethelyzetünkre vonatkozik, másnapra érvényét veszti. Ez nem olyan, mint a manna, amelyből nem lehet "betárazni". Az Ige örök érvényű.
Hálás a szívünk továbbá, hogy kisgyermekkel is pihenhettünk, lelkileg töltődhettünk. Sok kedves Testvérünket megismerhettük.
A hét óta sok-sok ismerős arc mosolyog ránk a vasárnapi Istentiszteleteken, és a gyülekezetet még inkább lelki otthonunknak és lelki családunknak érezzük.
Istené legyen mindezekért a dicsőség!
Gulyás Balázs, Kriszti és Simon